Köszönöm nektek a sok pozitív visszajelzést, még ha nem is a blog-ba írtátok... Úgy látom, nem kedvelitek ezt a blog-dolgot a regisztrálással, kommentezéssel együtt, csak a meséket látnátok már végre - leginkább egy könyvben :-). Én is!! A támogatásotoknak nagyon örülök!
A nagy érdeklődésre való tekintettel íme a következő mese... (és ígérem, rajz is lesz hozzá, bár még nem tudom, hogy lehet feltenni ide. Majd tesztelem ezt is...) Csak türelem... És nézzétek el nekem, hogy olyan idétlenül került bele másoláskor és ezen a felületen elég kezdetleges a formázás...legalább is nekem még nem megy... majd csak rájövök!
www.gergelybeatrixkatalin.hupont.hu
Ibolyavirág
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak egy fia. Mikor már nagyra nőtt a fiú, az öreg király úgy gondolta, most már elérkezett az idő, hogy kiházasítsa. Elküldte hát a leghíresebb udvari festőjét a világ minden tájékára, hogy ott a messzi királyok, grófok, hercegek és bárók, minden rendű és rangú emberek lányairól képeket fessen, azokat hazahozza, hogy a királyfi választhasson közülük. De a királyfiúnak egyik sem tetszett ám, pedig voltak közöttük aranyos fürtű, vörös hajú, barna bongyor hajú, ébenfekete hajkoronájú hercegnők is és grófkisasszonyok, de a királyfi úgy gondolta, hogy ő bizony csakis olyan lányt vesz feleségül, akiből csak egy van a világon! Az öreg király erősen elbúsult ezen, mármost honnan kerítsen számára olyat, amilyet kíván. Mondotta is neki: -”Édes fiam, eredj utadra, itthon nem marasztalhatlak már, mert különben nem találsz magadnak valót és egyedül maradsz a világban!” Nem kellett a királyfinak kétszer sem mondani, már szedelődzködött is, de mielőtt útnak indult, tündér anyjától is elbúcsúzott, aki pedig megsúgta neki: -”Igazad van, édes fiam, létezik a világon egy lila hajú, lila szemű királykisasszony, Ibolyavirág a neve, az Erdei Királyság uralkodójának lánya, őt kell megkeresned. De el vagyon rejtve és csak az évben egyszer jő elő, akkor kell őt megszólítanod! Akkor a tied lehet.” Megköszönte szépen a királyfi a segítséget, megcsókolta anyját és útnak indult, hogy megkeresse Ibolyavirág királykisasszonyt. Ment mendegélt, hét álló nap és hét éjjel, amikor egy rengeteg erdő közepében találta magát. Kiderült, hogy ez bizony az Erdei Királyság uralkodójának a birodalma. Éppen az erdő kellős közepén egy nagy fa tövében állt a király palotája. Ott a királyfi bekéredzkedett. Kérdi tőle a király: -”Mi járatban vagy itt fiam, ahol a madár sem jár?” A legény így felelt: „Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, én bizony szolgálatot keresek.” A király örömmel fogadta és így válaszolt: „Tudok én számodra megfelelő feladatot, az erdő gondnoka leszel mostantól. Te ügyelsz a rendre, a tisztaságra! Összegyűjtöd az eltört ágakat, gallyakat, összegereblyézed a lehullott faleveleket és megtisztítod az avartól a földet. De megtiltom neked, hogy a virágokat leszedd az erdőmben!” – tette hozzá a király szigorú tekintettel. -„Ez nem nehéz feladat, elvállalom szívesen, magam sem találtam volna kedvesebb feladatot magamnak!” – válaszolta a királyfi, aki álruhában volt persze, így nem ismerték fel, ki és mi ő.
Eltelt majd egy esztendő, a királyfi jól viselte dolgát. Éppen tavasz volt, nyíltak a virágok az erdőben. A királyfi arra lett figyelmes, hogy az egyik fa tövében, csodálatos lila virágok nyílnak. Annyira megörült ennek, hogy hirtelen azon kapta magát, beszélget a virágokkal: „Hogy ti milyen bámulatosan szép virágok vagytok, nem is láttam még szebbet életemben!” Azonban az egyik virág hirtelen megszólalt: -”Tudom, ki vagy te legény, engem keresel, az én nevem Ibolyavirág. Már nagyon vártalak. De vigyázz, nehogy letépj, mert akkor zeng-bong az egész erdő és téged apám, a király elkerget, amiért le akartál szakítani! Hanem inkább locsolj meg bőségesen és gyere ki minden álló nap hozzám beszélgetni!” Úgy is tett a királyfi, míg egy napon hirtelen nem látta már Ibolyavirágot az erdőben. Szomorúan búcsúzott a királytól, hogy ő most már hazatér, letelt a szolgálata. Kérdi a király: - ”Édes fiam, miért nem maradsz még itt, minek sietnél? Hiszen csak most jön a jutalmad.” -”Milyen jutalmat kaphatnék, mikor én csak azért jöttem, hogy feleséget keressek magamnak: nem szóltam róla, Ibolyavirágot keresem.”- válaszolta a királyfi. Ám a király erre ezt felelte: -”De hiszen, itt van a lányom, tiéd a királyságom is vele együtt! Az előtted itt szolgáló legények mind kérés nélkül le akarták őt szakítani, mikor megtudták, hogy ő valójában királylány. Te voltál az egyedüli, aki megfogadta a parancsomat, hűen szolgáltál és nem szakítottál le egy növényt sem az erdőmben.” Ekkor előjött Ibolyavirág, a lila hajú, lila szemű királykisasszony, aki párját ritkítja, akiből a világon csak egy van! Hej, de megörült a királyfi, máris küldött apjáért és anyjáért. Akkor pedig csaptak hetedhét országra szóló lakodalmat mikor már mind együtt voltak. Még máig is ott táncolnak mind, ha el nem fáradtak. Itt a vége, fuss el véle!
